A tökéletes biztonságért

Megkeresni, azonosítani, megsemmisíteni! – fémdetektor kapu és kézi fémdetektor a polgári repülőtereken

A repülőterek biztonságáról mindenkinek automatikusan a polgári repülőterek biztonsága jut eszébe. Ennek az az oka, hogy a katonai repülőterekre – a polgáriakkal ellentétben – a védett, azaz szigorúan őrzött területre csak belépési engedéllyel rendelkező személyek léphetnek be. Mivel a polgári repülőterekre bárki beléphet, és így a légi járművekre mindenki felszállhat, akinek érvényes jegye van, az ellenőrzést előszűrés nélkül végzik. Óriási nyomás hárul tehát a teljes átvizsgálási technológiára, a részt vevő biztonsági személyekre, de főként az átvizsgálásra használt eszközökre (pl. fémdetektor kapu). Nem mindegy tehát, hogy milyen elvű, rendszerű és felderítési képességű berendezésekkel hajtják végre a repülőeszközökre felszálló személyek, poggyászaik, illetve a különböző légi szállítmányok átvizsgálását.

2011. szeptember 11. előtt is szigorúak voltak a légi biztonsági előírások, hiszen már akkor is szabály volt, hogy a nemzetközi forgalmat bonyolító repülőtereken kötelezően kell alkalmazni csomag-, illetve rakományvizsgáló röntgenberendezéseket, fémdetektor kapukat, illetve kézi fémdetektorokat. A New York-i, majd a londoni tragédia után bevezetett szigorító intézkedések mindegyike arra irányult, hogy tökéletes biztonsággal megakadályozható legyen az, hogy a repülőeszközökre bárki olyan eszközt juttasson fel, amellyel hatalmába kerítheti vagy megsemmisítheti a légi járművet.

A helyzetet jelentősen megnehezítette, hogy az elkövetett, illetve meghiúsított londoni robbantások után már folyadék halmazállapotú robbanóanyagok detektálása is követelménnyé vált. Mivel nem állt azonnal rendelkezésre olyan eszköz, amely ennek megfelelt volna, megszületett az a ma is érvényben lévő EU-s repülésbiztonsági intézkedés, amely megtiltja 100 ml-nél nagyobb mennyiségű folyadékok, zselék, aeroszolok és krémek felvitelét az utastérbe. Ezek az anyagok egyenként maximum 100 ml-es egyedi kiszerelésben szállíthatók. A kis tégelyeket, dobozokat, tárolóedényeket pedig egy maximum 1 liter űrtartalmú, átlátszó és újrazárható műanyag zacskóba kell tenni.

Csomagátvizsgálás
Csomagátvizsgálás

A nemzetközi repülőtereken már több mint 30 éve használnak az utasok kézipoggyászainak, valamint a szállítmányok, postai küldemények átvilágítására alkalmas röntgenberendezéseket. Az azóta eltelt idő alatt ezek az eszközök óriási fejlődésen mentek keresztül. Sugárdózisuk a fogorvosi röntgen dózisának ezredrészére csökkent, képfelbontásuk többszörösére növekedett, valamint számos olyan funkcióval gazdagodtak, mint az átvilágított poggyászokról készült képek tárolása akár fél év időtartamra, robbanóanyagok automatikus detektálása és megjelölése a monitoron vagy a hálózati alkalmazási funkciók. Mi sem mutatja jobban a fejlődést, mint hogy a mai biztonsági röntgenberendezések már is képesek arra, hogy egy 0,1 mm átmérőjű rézhuzalt is megjelenítsenek.

A fémdetektor kapu, mint neve is mutatja, a kapu alatt áthaladó személyeknél lévő fémtárgyak felderítésére szolgál. Manapság olyan nagy az igény ezekre a berendezésekre, hogy különböző képességekkel felruházott fémdetektor kapukat gyártanak általános biztonsági célokra (pl. közintézményekbe), büntetés végrehajtási intézménye, gyártó üzemekbe, illetve repülőterekre. A gyártó üzemekben (ellentétben minden más területtel) nem befelé, hanem kifelé vizsgálják át az embereket, mert itt az eltulajdonítás megakadályozása a cél. Jellemző a fémkereső kapu érzékenységére, hogy képesek akár egyetlen százforintos érme detektálására is.

Ez – ahogy neve is mutatja – fémdetektor kapu, tehát nem alkalmas pl. kerámia vagy polikarbonát anyagú szúró-, vágófegyverek kimutatására. Az EU-nak, illetve a gyártóknak azonban erre is van válasza. Véletlen kiválasztó funkció (random alarm) révén a fémdetektor kapu üzemeltetője beállíthatja, hogy az áthaladó személyek (utasok) hány százaléka kapjon akkor is detektált, azaz tilos jelzést, ha nincs nála semmilyen fémtárgy. Így egy terrorista sosem lehet biztos abban, ha nem fém alapanyagú támadóeszközzel akar a fedélzetre jutni, akkor nem vetik alá ugyanolyan motozásnak, mint ha fémtárgyat jelzett volna nála a fémdetektor kapu. Mivel a véletlen kiválasztó funkció szabadon változtatható 1% és 99% között, így a repülőtér biztonságáért felelős hatóság az aktuális fenyegetettségi szintnek megfelelően tudja elrendelni a véletlen kiválasztó funkció százalékos értékének növelését vagy csökkentését.

A kézi fémdetektorok igen egyszerű eszközök, amelyek azt a célt szolgálják, hogy lokalizálni lehessen a fémdetektor kapu által kiválasztott személynél a fémtárgy(ak) elhelyezkedését. A mai modern, prémiumkategóriás kézi fémdetektoroknak két fontos képessége van: alkalmasak sípolással vagy hangtalanul (rezgéssel) jelezni a fémtalálatot, illetve a hang (rezgés) intenzitása arányos a megtalált fémtömeg nagyságával.

A részecske detektorokat a köznapi nyelven robbanóanyag-érzékelőnek szoktuk nevezni. Működési elve hasonló, mint ahogy robbanóanyag kereső kutya: értékeli a beszívott levegőben lévő szagokat. Ez a műszer egy ventilátor segítségével beszívja a levegőt, majd magasabb hőmérsékletre fűti a levegőmintát. Ezt követően ultraibolya vagy infravörös fénnyel, illetve sugárzó anyaggal gerjesztve bontja szét a mintavett levegőben lévő szagmolekulákat. Ezután az anyag leképezett színképe (spektruma) ad pontos választ arra, hogy a mintában milyen anyagok voltak jelen. Ezt követően a műszer összeveti a belső összehasonlító könyvtárában a különböző robbanóanyagok összetevőinek listáját a mintavett levegőben lévő anyagokéval. Amennyiben egyezést talál, úgy akár még a robbanóanyag fajtáját is képes kijelezni. A részecskedetektorok kábítószert is be tudnak azonosítani. Ez a képességük mindössze attól függ, hogy fel van-e töltve a műszerre a kábítószer összehasonlító adatbázis vagy nincs.

Ionscan 600 robbanóanyag detektor
Ionscan 600 robbanóanyag detektor

A londoni merénylet miatt vetődött fel a folyékony halmazállapotú robbanóanyagok detektálásának igénye. Képtelenség lett volna azonnal kifejleszteni egy ilyen berendezést, hiszen még azok a biztonsági standardok is hiányoztak, melyek előírták volna, hogy egyáltalán mi legyen a fejlesztés iránya, milyen összetevőket kell keresni a folyékony robbanóanyagokon belül. A fejlesztés így rendkívül szerteágazó irányt vett, amelynek eredményeképpen 4 különböző technológiájú detektálási módszer alakult ki, amelyek mindegyikét szabványba is foglalták. Az egyik, nemzetközileg már elfogadott módszer kétféleképpen képes analizálni a folyadékokat.

Felbontás nélkül, a palack behelyezésével: Ebben az esetben elektromágneses rezonanciavizsgálat történik. Minden folyadéknak a benne lévő összetevők miatt egy specifikus elektromágneses rezgésképe, spektruma van.

Infravörös színképelemzéssel: ez esetben a vizsgálandó folyadékból 1 cl mintát kell kiönteni egy átlátszó pohárkába, melyet infravörös fénnyel vizsgál meg a műszer. Itt is egy spektrumot kapunk, csak ez fényalapú.

Mindkét esetben az adott folyadékra jellemző spektrumot összeveti a berendezés számítógépe a saját referencia könyvtárával, megállapítva így hogy a folyadék veszélyes-e vagy sem.

A háromdimenziós testszkennerek a személyátvizsgálás csúcsát képezik. A jelenleg legmodernebb eljárás elméletileg megtéveszthetetlen. A 3D-s letapogató rendszer gyakorlatilag „beszkenneli” a fókuszba állított személyt, mégpedig oly módon, hogy a pásztázó milliméteres hullámok a ruházaton áthatolnak, majd a bőrfelületen energiájukat vesztik, azaz elhalnak. Az átvizsgált személy az átvizsgálás során tengelye körül megfordul, mialatt az operátor előtti képernyőn, valós időben, tehát filmszerűen megjelenik annak öltözet alatti képe.

Maga a technológia egyszerű: az adópanel kisugározza a milliméteres hullámhosszú elektromágneses sugarakat, a vevőpanel szenzorai, amelyeket nevezhetünk elektronikus gyűjtőlencséknek is, felfogják a becsapódó elektromágneses hullámokat, amelyek alapján az értékelő számítógép leképezi a szkennelt személy sziluettjét. A számítógép szoftvere feldolgozza és valós időben a monitorra továbbítja a dekódolt információt, azaz a filmszerű, folyamatos képet, miközben arról is gondoskodik, hogy szemérem-, és arc tájékon eltorzítja a képet, hogy ne lehessen kivenni annak pontos körvonalait.

Míg a fémdetektor kapu és kézi fémdetektor kizárólag fémek, és bizonyos arányban fémet tartalmazó anyagok detektálására képes, addig a testszkenner képes a különböző polikarbonát, kerámia- és egyéb más pl. kompozit alapú, azaz nem fémes veszélyes eszközök (kések, szúró-, és tűzfegyverek stb.), valamint robbanóanyagok és szerkezetek detektálására is. Gyakorlatilag mindent láthatóvá tesz a képernyőn, ami az átvizsgált személy ruhájában vagy az alatt van elrejtve.

eqo testszkenner
eqo testszkenner

De mi történik akkor, ha egy átvizsgáló eszköz robbanóanyagot, vagy robbanószerkezetet talál? Vagy egyszerűen csak egy gazdátlan, elhagyott csomag, poggyász jelent biztonsági kockázatot az utasokra, a repülőtéri csarnokra vagy a repülőgépekre nézve. Az ilyen tárgyat haladéktalanul el kell különíteni, mégpedig a legkisebb mozgatással mindaddig, míg szakember, tűzszerész nem érkezik a helyszínre. Erre a célra fejlesztették ki az úgynevezett izolációs tartályt, köznapi nevén „bombaüstöt”, amelyet a veszélyes, gyanús, illetve gazdátlan csomag, poggyász behelyezése után azonnal el lehet szállítani a közforgalmú területről a kijelölt biztonsági zónába, és ott biztonsággal tárolható a tűzszerészek helyszínre érkezéséig. A bombavédelmi konténer szállítása történhet saját kerekein tolva, vontatható targoncával vagy bármilyen szállítóeszközzel, akár repülőtéri kézikocsival. A bombavédelmi konténerek olyan kialakításúak, hogy a több centiméter vastag ásványi anyag-keverékből álló speciális összetételű belső fal elnyelje, feleméssze a robbanási energia nagy részét. Ez az abszorpció kétféle módon megy végbe. Egyrészt a konténer belső falát képező porózus ásványi szemcsék egymással érintkező felületei között utat találva a hirtelen felszabaduló forró gázok több irányba szétszóródva ki tudnak tágulni és le tudnak hűlni, másrészt ez a hirtelen kiterjeszkedés fizikailag rombolja az ásványi anyagot, melynek során jelentős mozgási energia emésztődik fel. Ezt követően a kiterjeszkedő gázok feszítik a bombavédelmi konténer speciálisan – hőkezeléssel, mechanikai kialakítással, illetve ötvözőanyagokkal – rugalmassá tett külső falát. A konténer maximális deformáció mellett is képes megakadályozni az emberekre különösen veszélyes repeszek kirepülését a tartályból.

A konténer külső, fémötvözetből készült fala sokkal nagyobb rugalmasságot mutat, mint amit eddig a fémes anyagok esetében megszoktunk, másrészt annak perforált kialakítású részei engedik kitörni a már lecsökkent nyomású és emiatt jelentősen lehűlt gázokat, miközben a robbanószerkezetben szándékosan elhelyezett repeszhatást kiváltó anyagok (szögek, acélgolyók, sörét stb.) nem tudnak kirepülni a bombavédelmi konténerből. Ez az újfajta, angol gyártmányú bombakonténer típus alkalmas arra, hogy meghatározott robbanóanyagfajta, illetve mennyiség mellett, akár zárt térben is a halláskárosodás alatti szintre csökkentse a bekövetkezett detonációs nyomást.  A tartályban elnyelt forró gázok lánghatása (a robbanóanyag fajtájának és mennyiségének függvényében) egyáltalán nem vagy csak a konténer külső felületétől 0,5-1 méter távolságig léphet ki.